....én is megtanultam....

Néha, ha időm engedi, blogról-blogra sétálgatok.

A hét tapasztalatát  kb. így lehet legegyszerűbben összefoglalni egy kis segítséggel:

Parainesis  blog oldalán találtam:

"Óvakodj azoktól, akik mindig szidnak valakit előtted, akik mindig találnak valakit, akiről gyűlölettel vagy haraggal beszélhetnek. Előbb utóbb rád is sor kerül!"

No, de sebaj....nem ezekre a keserű tapasztalatokra építem az életem. Jobb szeretem a boldogságot, örömöt.
Lehet, hogy egyszerű mércével nem tűnik túl gyakori vendégnek a házikómban...de ha jobban körülnézek észreveszem. Ha nem, akkor szólok neki:

-Héé, boldogság, nem akar velem kávézni? Csönd a válasz.......
Jaja, néha nagyot hall...Ilyenkor kiabálok.Neki. Érte. Vele.

..........csak meghallja egyszer..............

.....és mivel ma idézgetős hangulatomban vagyok:

A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája; az emberi szív.
	(Maurice Maererlinck)

Pásztorlányka báránykával

 Hát igen!
Varrós blogot akartam én csinálni, aztán tessék nézni: Van itt minden....varrás is elvétve.
A hímzett, öltögetett, lábbal hajtott bejegyzések statisztikáját javítva, végre: ma van mit megmutatnom nektek.
Elég érdekes volt kedves babám készülte, de hát.... már meg sem lepődöm.
Agyalok, tervezek,molyolok, szöszölök. Egy csomót ügyködöm, hogy megszülessen a tenger lány. igen, tenger lány.
Festek én világoskékkel, sötéttel, türkizzel és halvánnyal.
 Persze, persze, minden oké lenne, de mégsem fogott meg az a bizonyos  
"kézműveskedő" öröm. Kipróbáltam egy hajat...kettőt(még szegény lányomat, Hangát is szalasztottam a cél érdekében gyapjúért )
A  harmadik sem stimmelt.
Így aztán kénytelen voltam pihentetni. Magam, a babát, a varrást és még sok mindent.
Aztán jött a tegnapi nap: új színek, új gyapjú, új textilek....és olyan jó volt alkotni!!!

Szegény pásztor lánykám csak a kezét tárogatta, kérlelte az elveszett csengős báránykáját, hogy jöjjön már haza.

Ma azt is megvarrtam.

.....még annyit: ennyire még nem örültem egy babám elkészültének sem.

Barátocskáim

Hát igen! Ilyen gyönyörű nap után édes a pihenés...
Olyan jó volt találkozni a rég nem látott barátokkal: napsütéssel, harapnivaló friss levegővel, gágogva repülő vadludakkal, a szigorúan őrzött hóvirágokkal!
Remélem  nem csak D vitaminnal töltődtem fel egy időre. Hanem bízom abban is, hogy a napsugarak is huncutul belém bújtak, hogy megcsiklandozzanak. Amikor éppen a szám görbülne lefelé, vagy mérges ráncaim mélyülnének, különböző szürke, hétköznapi ingereknek köszönhetően.

   Rettentően  várom a tavasz színeit, hangjait, melegét...Ugye nem soká itt lesz?

Fakanál nélkül nem lehet

Végre hétvége!


Úgy örülök, hiszen végre harcot vívhatok a porcicákkal, állandóan elcsavargó tárgyakkal és maguktól maszatolódó edényekkel! Gondolom más is annnnyira kedveli ezen teendőket...

Valahogy mindig az a konklúziója a rumlival kapcsolatos morgolódásaimnak, hogy  a gigantikus káoszt egy távoli parafenomén kelti nálunk. Aki -szegényem unatkozván nem foglalkozik mással-, csak azzal, hogy a háziasszonykáknak életét tegye tartalmasabbá. Azáltal, hogy  folyamatos teendőkkel látja el őket.

Biztos optimista szemlélet vezérli, hiszen kedvenc szlogenemben William Blake is megmondta, hogy:

  

" A munkás méhnek nincs ideje búbánatra"  


Csípem William bácsit is, de most megyek zümmögni a konyhai kaptáromba, mert méhtársaim zúgolódnak, ha nem találnak elég táplálékot ezen a zord és szürke téli napon.

Addig is lehet csodálni Mr. Blake gondolatait...sőt: képzőművészeti alkotásait is, hiszen kézügyességben sem volt vele szűkmarkú a Jó Isten.

Itt következik hihetetlen dallamú London c. verse Radnóti fordításában, valamint saját alkotása ugyanezen vershez:

Sikátor mélyén lépdelek

A Temze partjához közel,

És minden arcon jel remeg,

Bűn és bánat marta jel.

Gyerekhangból, ha fél, cseng,

S ha jaj sikolt a férfiból,

Panaszból, átokból, ha zeng,

Az értelem bilincse szól.

Kéményseprő hangja száll,

S templomot rémítve kél,

Omlik paloták falán

Zsoldos hangja, mint a vér.

És hallom, amint éjféltájt

Ifjú szajha csecsemőt

Átkoz és dögvészt kiált

Megposhadt hitvesek előtt."


                                                                                                      Szép hétvégét mindenkinek!

Szerelmetes Márquezem

Egy-két napja hanyagolom a varrást... Sok kérdés merült fel bennem...várom, hogy szépen megemésztődjenek, kitisztuljanak a gondolataim...aztán a zsigereimig hatoljanak, hogy majd újra szeretettel emelgessem a tűt és a cérnát.
Máshogy nem szabad.......

Addig viszont olvasgatok itt-ott, ezt-azt.
Hőn szeretett, szerelmetes Márguezemhez pedig jó vissza-visszatérni.
Biztos sokan  olvastátok, de egy kicsi idézetet tőle (nézzétek el nekem), mégis szeretnék veletek megosztani:

A gömbölyű nők dicsérete
"Hallott már valaki kövér nőket beszélgetni? El se lehet képzelni bármi más látványosságot, amelyből így áradna az egészséges vidámság. Senki se tud úgy nevetni, mint ahogy két kövér nő nevet. És utoljára se tud úgy nevetni, mert ők ketten sohasem hagyják abba. Ha kettőnél több kövér nő beszélget, az ember arra gondol, hogy a jó egészség titka a testek tömegében és sűrűségében rejlik. Még az is megfordul az ember fejében, hogy nem zsír, hanem törökméz szorongatja a szívüket. Mindig az az érzésem, hogy harminc évvel fiatalabbak a koruknál, és vigyázniuk kell, nehogy a föld vonzóereje hirtelen elengedje őket. Ez volna netán a gömbök metafizikája?"

....hogy csak a molett, dagi nőkhöz vonzódott volna? Nem hiszem. Mindenesetre lélekszontyorgató, hogy ilyen -szó szerint-édes gondolatok ébredtek fel benne.
Hát, hogyne szeretném őt egyre jobban és jobban???
                
                                                Szép estét  törökméz szívű barátnőim!

Mackó nénik és Mackó urak

Természetesen kecses lányokon kívül más élőlények is csücsülnek a polcomon....illetve más gazdi polcán.
Ugyanis a mackógyártásba is egy ismerősöm kérésére fogtam.

Ez a bizonyos ismerős  ismertette igényeit és megszületett Mackó úr.
Majd a folytatás nem sokáig váratott magára:

Maléna, a mélabús tündérleány

Maléna is elkészült, de ahogy nézem a képeit a számítógépemen, látom, hogy ma este is dolgom akad, mikor minden teendőmmel végeztem.
Rájöttem miért mélabús a tündérleány. A legfontosabbik része hiányzik, ami nélkül a tündér nem is tündér.
Igen, az, amire gondoltok: a szárny.

Még nem tudom miképp készítem, de a házimunka elvégzése alatt biztos jön egy szikra. 

Vándorcirkusz leányai

A napokban készültek el ezek a hölgyek....és bár tényleg szemtelenül fiatalok,  valójában a boldog béke idők cirkuszi hangulata sejlett fel bennem, ahogy életre keltek.
Így aztán gyermeki fantáziám azt mondatja: egyikük kötéltáncosnő, másikuk melankolikus táncolt lejt a közönségnek, -akik miután rájöttek, hogy a táncos nőt a történetben elhagyta a szerelme-egy könnyet morzsolnak el.
Viszont a harmadik hölgy az ügyeletes bonviván, egyben  akrobata fiú féltékeny menyasszonya...

Eleddig nem sikerült varrást  festéssel ötvöznöm . Számomra rengeteg lehetőséget és örömet  rejt a két technika elegye. Úgy gondolom a három vándor életet élő hölgy után még lesznek egypáran.


Képzeljétek! Férjem, Edward meglepett a következő képpel:

Minden kezdet nehéz....

Első blogbejegyzésem szólhat másról, mint a harcról, melyet a fényképszerkesztő programmal vívok?   Valamint a klaviatúrával, szövegszerkesztéssel, beillesztéssel, HTML kód szerkesztéssel, et cetera, et cetera....egyéb különlegességeket  nem is említek, amikkel még ezen időkig  nem nagyon sikerült megismerkednem. 

Eddig nem voltunk jó barátok.

Ígérem, ezentúl jóban leszek velük, hiszen segítségükre támaszkodva beszámolhatok, üzenhetek nektek kedves barátaim! 

A szintén  kedves-kedves időtöltésemről:

Textilek, hímzőfonalak, gyöngyök, szalagok  kutatásáról,bűvöléséről, szontyorgatásáról.

Úgyhogy harc? ÁÁÁ, dehogy! Szerelem ez valójában.....