Úgy örülök, hiszen végre harcot vívhatok a porcicákkal, állandóan elcsavargó tárgyakkal és maguktól maszatolódó edényekkel! Gondolom más is annnnyira kedveli ezen teendőket...
Valahogy mindig az a konklúziója a rumlival kapcsolatos morgolódásaimnak, hogy a gigantikus káoszt egy távoli parafenomén kelti nálunk. Aki -szegényem unatkozván nem foglalkozik mással-, csak azzal, hogy a háziasszonykáknak életét tegye tartalmasabbá. Azáltal, hogy folyamatos teendőkkel látja el őket.
Biztos optimista szemlélet vezérli, hiszen kedvenc szlogenemben William Blake is megmondta, hogy:
Csípem William bácsit is, de most megyek zümmögni a konyhai kaptáromba, mert méhtársaim zúgolódnak, ha nem találnak elég táplálékot ezen a zord és szürke téli napon.
Addig is lehet csodálni Mr. Blake gondolatait...sőt: képzőművészeti alkotásait is, hiszen kézügyességben sem volt vele szűkmarkú a Jó Isten.
Itt következik hihetetlen dallamú London c. verse Radnóti fordításában, valamint saját alkotása ugyanezen vershez:
A Temze partjához közel,
És minden arcon jel remeg,
Bűn és bánat marta jel.
Gyerekhangból, ha fél, cseng,
S ha jaj sikolt a férfiból,
Panaszból, átokból, ha zeng,
Az értelem bilincse szól.
Kéményseprő hangja száll,
S templomot rémítve kél,
Omlik paloták falán
Zsoldos hangja, mint a vér.
És hallom, amint éjféltájt
Ifjú szajha csecsemőt
Átkoz és dögvészt kiált
Megposhadt hitvesek előtt."
Szép hétvégét mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése